HÍREK
2013-06-19
[2013-06-02 18:01]
Az idő még rövidebb története. Haász Katalin kiállításának megnyitója a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központban
2013. május 22-én a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központban megnyílt Haász Katalin Az idő még rövidebb története című kiállítása. A tárlat 2013. augusztus 2-ig látogatható. A megnyitón elmondott beszédem írásos változata az alábbiakban olvasható:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mielőtt a kiállítást megnyitnám, egyetlen kérdés maradt, Szent Ágostoné, amely így hangzik: „Mi az idő? Megmagyarázza ezt valaki könnyen és röviden?” (Szent Ágoston, Vallomások, XIV. fejezet.)
Haász Katalin Az idő még rövidebb története című kiállítása talán ebben a nevezetes dilemmában is segíthet bennünket eligazodni. „Tehát mi az idő? Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban meg kell magyaráznom a kérdezőnek, akkor nem tudom.” (Uo.) Szent Ágoston több mint 1600 éve rögzített meditációi érvényesek itt és most, időszerűek a mi számunkra is. Haász Katalin pontosan ezt a valamit, az időnek az emberi gondolkodás történetében körkörösen ismétlődve visszatérő kérdését járja körül, egy elnyúló hurkokba bonyolódó, mégis világos iránnyal vezetett, letisztult és légies vonalrendszer variációit ismételgetve.
A különféle idő-felfogásokat a változás, a viszonylagosság és a keletkezés megfigyelése kapcsolja össze. Az időfogalmak történetének ebben az összetett hálózatában marad alul újra és újra Akhilleusz Zénon teknősbékájával szemben; itt jelöli ki az örök szubsztanciákat Arisztotelész; itt figyelmeztet minden idők elrendeltségére a Prédikátor; itt nyer időt Seherezádé ezeregy éjszakán keresztül mondott meséivel; itt ébred rá az örök visszatérés gondolatára Nietzsche; innen indul útjára Wells időgépe; itt ízleli meg a Madeleine süteményt Proust hőse; itt kel át Einstein az Elbán; itt vész el Kafka földmérője; de még Borges is csak ennek az időlabirintusnak a foglyaként állíthatja fel az „idő újabb cáfolatát”. Azonban a gondolkodás absztrakcióitól lépjünk most közelebb Haász Katalin vizuális absztrakcióihoz! Tegyük fel a kérdést: voltaképpen, hogy is néznek ki ezek a különféle idők, van-e az időnek formája, alakja?
Az antik görögség az időt három alakban képzelte el. Az oroszlánfejű, embertestű Kronoszt egy kígyó öleli át, négy szárnya a négy évszakot jelképezi és két kulcsot tart a kezében. Ez a groteszk szörnyeteg a történelem mérhető ideje, az idő, amiben mi halandók osztozunk és ami el fogja nyelni az életünk. Mellette áll Kairosz, a megfelelő pillanat, a kivételes alkalom istene: hátából és bokájából szárnyak nőnek, kezében mérleg, aminek egyik serpenyőjét saját maga felé billenti. A mai kiállítás képeit szemlélve viszont a legfontosabb a minden pillanatot önmagába gyűjtő és folyvást visszatérő örökkévalóság ideje: Aión. Szimbóluma a teljes, osztatlan körvonal, egy olyan alapforma, aminek az ereje a Haász Katalin képein megnyíló és egymásra hajló íveket is áthatja. Aión a dolgok kezdete, a természet elnémíthatatlan és megbéklyózhatatlan teremtője. Az Aiónból való részesülés, Kronosszal ellentétben nem maga alá gyűri, hanem jótékonyan átváltoztatja, felemeli a személyiséget. Ez a spirituális megértésből táplálkozó levitáció Haász Katalin eloldódó alakzatainak is a sajátja.
Néhány hónappal ezelőtt, a világ legnagyobb matematikai-művészeti közösségét egybegyűjtő Bridges Világkonferencia előkészítése során olasz matematikus és fizikus kollégáim egy olyan cikkel jelentkeztek, ami abból a feltételezésből indult ki, hogy Aión egy nevezetes mozaikábrázolásán, az idő-isten nem a megszokott időkereket, hanem egy mőbiusz-szalagot tart a kezében. Két kérdés merül fel: (1) Mi az a mőbiusz? (2) Miért érdekes mindez?
(1) Mőbiuszt készíthetünk papírcsíkból, ha a szalagot egyszer megcsavarjuk és a végeit összeragasztjuk. Így egy olyan felületet kapunk, aminek topológiai értelemben nincs „külseje” és „belseje”, azaz csak egyetlen oldala és éle van. A topológiai értelemben vett közönséges felületeknek a mőbiusszal szemben két oldaluk van. Ez annyit tesz, hogy elvileg anélkül járhatók be az egyes oldalaik, hogy az élen, azaz a felület határán át kellene hatolnunk a másik oldalra. Ilyen felületek esetében van értelme a felület külsejéről és belsejéről beszélni. A mőbiusz esetében, azonban nincsen. Ha egy teljes fordulattal körbementünk a felületen és azt hisszük, hogy ezáltal átjutottunk a „túloldalra”: tévedünk. Valójában a túloldal nem létezik. Ahhoz pedig, hogy visszaérjünk a kezdőpontra, két teljes fordulatot kell tennünk.
(2) A mőbiusz szalagot August Ferdinand Möbius és Johan Benedict Listing írta le először 1858-ban. Explicit megjelenése Aión antik kultikus ábrázolásán a forma tudatos alkalmazására utal, ami nem csak matematikatörténeti, de „idő-történeti” szempontból is lényeges spekulációkra ad alkalmat. Csakhogy, van itt egy probléma. Az olasz kollégák által bemutatott sentinumi mozaikon az Aión társaságában szereplő alakok – a kép előterében karjára dőlő földistennő, Tellus, és körülötte játszadozó gyermekei, az évszakok – a szalagnak éppen azt a részét takarják ki, amelyből kiderülne, hogy egyszer vagy kétszer tekeredik a körszalag... Aión titkát nem fedhetjük fel, tulajdonképpen eldönthetetlen, hogy mőbiusz-e az a forma, amit Aión sentinumi ábrázolásán láthatunk.
Az azonban teljességgel bizonyos, hogy a Haász Katalin képein ábrázolt alakzat mőbiusz, a forma, amit festőjük immár több mint egy évtizede kutat. Tény az is, hogy kutatásaiban Haász Katalin egy megszállott tudós módszerességével halad. A forma analízisét kísérletek – transzformációk és projekciók – sorozata követi. Az alapforma 2003-as megjelenése után 2004-ben holografikus tanulmányokat, 2005-től a mőbiusz gömbfelületen való elrendezésének, 2007-ben többszörösen egymásba kapcsolt kiterjesztésének, 2009-ben pedig a mőbiuszok összehurkolásának, majd 2010 és 2012 között a mőbiusz-szalagok árnyékának, azaz az alakzatok síkra vetített projekciójának a példáit látjuk. Haász Katalin mőbiuszai 2007-ben hatolnak be az idő történetébe, amikor a művésznő egy kiállításának a Tér-Idő címet adja. A formatani tanulmánysorozat ebben a pillanatban alkotói programmá érik, s a festői munkát támogató papír, műanyag és fém mőbiusz-modellek is önálló kisplasztikai minőségben bukkannak elő.
Első pillantásra, akár azt is gondolhatnánk, hogy a képlet egyszerű: Haász Katalin programja az időképfestészet nyugati, allegorizáló hagyományába torkollt, azzal az újdonsággal, hogy a képein nem kaszával vagy homokórával hadonászó alakok, a néző szeme előtt megvénülő férfiak, egy lépcsőn lesazzézó női akt, elfolyó számlapok, vagy a kandallópárkányra helyezett óra alatt váratlanul megjelenő gőzmozdony, hanem egy sajátos topológiai tulajdonságokkal bíró geometriai objektum, egy művészi megformáltságú mőbiusz áll jelölőként és utal – külsődleges jelentéskapcsolatokon nyugvó képzettársítások szerint – az idő bizonyos felfogására... Azonban máris tarthatatlanná válik ez a gondolat, mert pillantásunk nem állapodhat meg, nem időzhet el tétlenül az allegorikusan megértett mőbiuszon, mint valamiféle kényelmes tanulságon. Tekintetünk elindul a keresztül-kasul burjánzó vonalrendszer pályáit követve és máris mozgásban, pontosabban a mozgásban, a változásban, a viszonylagosságban, tehát valamiféle időben, a forma idejében vagyunk. De a forma ideje, az idő formája-e?
Az op-art mozgásillúziókat gerjesztő festményeit gyakorta a kinetikus művészet felől magyarázzák. Haász Katalin képei nem sorolhatók az op-arthoz, de a kinetizmus iránti elkötelezettségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az az eljárás, amit a művész az itt bemutatott 2010-13 között festett képek elkészítése során alkalmazott: „Egy Möbiusz-szalagot vízszintes felületre, ′merőlegesen′ rögzítettem, mint árnyékvetőt. Az időbeosztást a szalag óránkénti vetülete határozta meg. Óránként egy, összesen 11 körvonal készült, úgy, hogy a szalag szélének (ami egy, de önmagában párhuzamos vonal) vetületét rajzoltam le. Tehát az árnyék, mint tónus kitöltötte a rajzolt körvonalat. A Nap reggel 8-tól este 18-ig félig ′körbejárta′ a Möbiuszt, mely vektoriálisan a tér minden irányára utal. A Nap beesési szöge által, az árnyékok leképezése egy geometriai-vonalrendszert ad ki.” (A művész közlése.)
A mőbiusz, mint minden a matematika szabályai által meghatározott alakzat független az időtől. Haász Katalin mőbiusz-napórája egy kozmikus mobil és vetítőgép is egyben, aminek a működéséhez szükséges környezetbarát energiát az univerzum szolgáltatja és amelynek az a célja, hogy a matematikai objektum időtől való függetlenségét felfüggesztve az abszolút formát belemártsa a változásba, a viszonylagosságba. Mivel itt projekciókról van szó, képi síkon és egyben a képek síkján történik meg minden. Az idő tulajdonságait jelölő mőbiusz, immár nem csak külsődleges jelentéskapcsolatokon keresztül utal az időre, hanem átalakul, viszonylagossá válik: a forma átformálása révén kisajátítja, a mőbiuszt a saját képére formálja az idő.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mielőtt a kiállítást megnyitnám, egyetlen kérdés maradt, Szent Ágostoné, amely így hangzik: „Mi az idő? Megmagyarázza ezt valaki könnyen és röviden?”
Elhangzott: 2013, május 22., Helsinki
[2013-04-09 07:32]
Dionüsziánus biopolitika: Kerényi Károlyról Makaóban
2013. április 12-14-én a Makaói Egyetem Nature, Time, Responsibility című konferenciáján vettem részt. Kerényi Károly halálának 40. évfordulójára emlékezve előadásomban az alábbiakról beszéltem:
Dionysian Biopolitics: Nature, Time, Responsibility and Karl Kerényi′s Concept of Indestructible Life
Dionysos, scholar of religion Karl Kerényi′s last book, is a grand attempt at reinterpreting zoe (ζωη), the Greek concept of indestructible life, which he distinguishes from bios (βίος), finite life. In Kerényi′s view, the meaning and sensual experience of zoe was expressed in its richest form in the Cretan beginnings of the Dionysos cult. The major characteristics of this cult, as Kerényi described, were much beyond the cultural, sexual, and political limits of the Christian interpretations of life and nature. Searching for modern analogies to zoe, Kerényi explains the idea in relation to molecular biology′s “minimum definition of life”. In spite of the fact that Kerényi′s book contains only minor references to contemporary philosophy, the philosophical consequences of his interpretations of Dionysos are radical and implicitly contribute to the outlining of an alternative biopolitical discourse. By the affirmation of the indestructible life and animality, Kerényi proposes a new humanism that steps beyond the limits of Kantian anthropology and also takes a radically different perspective than the Heideggerian philosophy of being. According to Kerényi′s investigations, since this alternative humanism, which is based on the radical recognition of the individuality and diversity of different life forms, was once possible in an earlier stage of human culture, it is possible to animate it anew in order to reshape how zoe is understood and therefore lived. Through such, our relation to nature and time thereby undergoes a Dionysian transvaluation, which assigns us new responsibilities.
[2013-04-08 23:50]
Ránki Juli Műtermében jártam...
...és mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat. Majdnem minden szóba került, csapongó beszélgetésünket a Fúga Rádió is rögzítette.
Hallgasátok meg Ti is az adást: ITT! (katt) (Műterem Ránki Júliával a Fúga Rádióban, 2013. március 29.)
[2013-01-26 20:08]
ÁTMENET ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉG - Magyarságtudományok kelet-közép-európai kontextusban
ÁTMENET ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉG - Magyarságtudományok kelet-közép-európai kontextusban címmel megjelent a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus doktorandusz-szimpóziumának kötete. A könyv kiadója a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság. A kötet szerzői között a magyarországi és a határontúli magyar műhelyek kutatói mellett dél-koreai, észt, finn, litván, olasz és orosz kollégákat is üdvözölhetünk.
A doktorandusz szimpózium megvalósításában nyújtott támogatásukért köszönet illeti a kongresszus szervezőbizottságának tagjait, mindenekelőtt Pozsony Ferencet, Szabó Árpád Töhötömöt és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem munkatársait. A szimpózium előkészítése, lebonyolítása, majd pedig a konferenciakiadvány szerkesztése során biztosított támogatásukért köszönet illeti a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság részéről Tuomo Lahdelmát, Monok Istvánt, Bene Sándort, Dobos Istvánt, Nyerges Juditot, Detre Ildikót, Csapó Mónikát és a Jyväskyläi Egyetem Magyarságtudományi Programjának gyakornokát Karizs Krisztinát és doktoranduszát Kiss Attila Gyulát.
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság soron következő doktorandusz szimpóziumát az ELTE-n rendezzük meg, előreláthatólag idén augusztusban. Szeretettel várjuk az érdeklődő diákokat! A részletek hamarosan olvashatók lesznek a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság weboldalán, illetve levelezőlistáján.
[2012-11-28 23:24]
SENSUS-EST: A Tragédia újjászületése! Könyvbemutató és Schrödinger Frakció Koncert az ÁRTÉR-ben
2012. december 12., szerda
Zsolnay Központ, Ártér Kávézó
Cím: Zsolnay Vilmos út 37.(Zsolnay Kulturális Negyed), Pécs. Telefon: +36/72-954-407 +36/30-869-15-31
18.30: SENSUS-est: A Tragédia újjászületése! Könyvbemutató és Schrödinger Frakció koncert a Zsolnay Ártérben
Friedrich Nietzsche A tragédia születése című műve első kiadásának 140. évfordulójára, 2012-ben jelentette meg a pécsi Jelenkor Kiadó az Érzéki tapasztalat és kritikai gondolkodás című kötetet. A gyűjtemény a nemzetközi filozófiai élet olyan rangos személyiségeit vonultatja fel, mint például az amerikai Nietzsche-reneszánsz meghatározó képviselői Gary Shapiro filozófus, Rainer J. Hanshe, a New York-i Nietzsche Kör egykori vezetője és Camelia Elias költőnő, a Roskilde-i Egyetem professzora. A program keretében a Literatura folyóirat 2012/4-es száma is bemutatásra kerül. A könyv megjelenését a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán működő Sensus Kutatócsoport, a Kerényi Károly Szakkollégium és a Jelenkor Kiadó összefogása tette lehetővé.
A beszélgetés vezetője: Kálmán C. György irodalmár, a Literatura folyóirat szerkesztője
Résztvevők: Orbán Jolán, Fenyvesi Kristóf, Takács Tímea és András Csaba (az Érzéki tapasztalat és kritikai gondolkodás című kötet szerkesztői), Bene Adrián, Böhm Gábor (a kötet szerzői) és Bagi Zsolt (a kötet megjelenését támogató Kerényi Károly Szakkollégium vezetője)
20.00 Schrödinger Frakció „Krisztus a vaspálcával emlékzenekar”
A Schrödinger Frakció koncertjein megkísérli hallhatóvá tenni a kvantummechanika egyik alapelvének, a szuperpozíció hullámtermészetének az útját, ami a tudatalattiból indul, és a végtelen felé mozog.
Hangrobbantó mesterek: Németh Róbert altszaxofon, A-klarinét; David Karla szopránszaxofon, basszusklarinét; Gergely Tamás basszusgitár; Kósa Csaba káoszpad; Kreutz László dobok.
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
 |
Belépődíj: 600 Ft - Az első 50 fizető vendég az Érzéki tapasztalat és kritikai gondolkodás könyv dedikált tiszteletpéldányát kapja ajándékba (a kötet üzletekben nem kapható, kereskedelmi ára 2500 Ft)! A belépődíjakból befolyt összeget az est költségeinek fedezésére fordítjuk.
